1.

1951. október 30-án születtem. Az érettségi után nem tanultam tovább egyetlen iskolában sem, mivel az iskola kötöttsége az őrületbe kergetett.

Már gyerekkoromban rájöttem, hogy tudok bánni az emberekkel. Ott álltam egy apró, alig hatéves kis testben, és néhány szóval, néhány gesztussal és néhány könnycseppel akkor ugrasztottam össze a szüleimet, amikor csak akartam. Vagy a szomszédokat. Vagy az osztálytársaimat.

Nagyon élveztem ezt a hatalmat!

Igazi, született manipulátor voltam, kiemelkedő színészi képességekkel, ösztönös emberismerettel, 190 feletti IQ-val, a gátlások és az elvek teljes hiányával.

2.

Az érettségi után, némi téblábolás és unatkozást követően jelentkeztem a CIA-ba. A felvételi tiszt azzal utasított el, hogy nincs felsőfokú iskolai végzettségem. Ekkor kitéptem egy papírlapot az asztalon heverő jegyzetfüzetből, leírtam rá egy mondatot, majd összehajtogattam és eltettem. Ezután kicsit elbeszélgettem a fickóval, és míg én nyugodt maradtam, ő annyira elveszítette a fejét, hogy dühében teljes erejéből belevágott ököllel a falba, amitől eltört a keze. Én elővettem az összehajtogatott papírlapot és megmutattam neki. Ez volt ráírva: „El fogod törni a kezed.” Közöltem vele, hogy ez az, amihez értek: manipulátor vagyok, az emberek azt teszik, amit akarok.

Még aznap este felhívtak. Néhány órával később ismét bent voltam a CIA központjában és öt ügynökkel beszélgettem arról a szakmáról, amelyet kémkedésnek neveznek. 1971-et írtak ekkor. Felvételt nyertem a CIA állományába, és azonmód a Műveleti Igazgatóság egyik alosztályára kerültem mint olyan ember, akivel kapcsolatban Richard Helms, a CIA akkori igazgatója meghagyta, hogy kiemelt figyelmet kell rá fordítani.

Húszéves koromra öt nyelvet beszéltem anyanyelvi szinten, melyeket jóformán csak hobbiból tanulgattam. Képes voltam arra, hogy akcentus nélkül beszéljek más nyelveken, vagy különféle akcentusokkal. Például ír akcentussal beszélni oroszul, vagy kínai akcentussal németül. Ennek köszönhetően a tisztképző iskola végeztével Európába küldtek, és egészen

1974-ig ingáztam a két Berlin és Moszkva között. Az volt a feladatom, hogy kiismerjem az embereket és jelentést írjak a gyengéikről: arról, hogy mivel lehet őket megfogni.

’74 nyarán megbíztak egy olyan feladattal, melyet veterán, nagy tapasztalattal bíró, rendkív