Milyen vagyok? |
|
2006.10.17. 16:09 |
|
Mindent megértünk, az agyunkkal semmi baj nincsen, de valahogy nem érkezik el hozzánk. Nem azért, mert buták lennénk, nem azért, mert nem értenénk meg, más probléma van itt. 1963-ban Pilinszky János eljött a piarista gimnáziumba, akkor voltam negyedikes, éppen 18 éves múltam néhány héttel, tehát úgy március vége táján lehetett, és aki őt elhozta oda az irodalmi szakkörbe, irodalomtörténész az újságíróvolt, Sár Béla az Újember akkori főszerkesztője volt.
Szép szál ember volt, magas, nagyon kellemes basz-bariton orgánummal, és hát mint irodalmász meg újságíró, nagyon olajozottan tudta előadni a dolgait.
|
Elfogadás |
|
2006.10.17. 16:08 |
|
A Kontrol az nagyon fontos.
Figyeld meg, hogy ki mit ítél el.
Tök olyan sáros, még sárosabb, mint akit elítél.
Világos, ő nem, és nem azért mert rossz lenne, nem látja.
Figyeljük meg, aki ki kel valami ellen, az mozog benne a legjobban.
Amit én elítélek a másikban, az bennem irdatlan hajtóerő, milyen dühkitöréseket eredményez bennem, micsoda energiák szabadulnak fel bennem.
Mekkora erő van bennem, hajjaj..
Ami zavar engem, az ott van bennem, nem baj, ott van.
Nem hiszem el, az se baj.
Érdemes megfigyelni a többinél, hogy mindenki azt ítéli el, ami benne megvan rendesen.
De ha én figyelmen kívül hagyom és továbbra is, egyszer csak azon veszem észre, hogy hopp.. én is megtettem azt.
De az mindig szabályt erősítő kivétel.
|
Létezés |
|
2006.10.17. 16:07 |
|
Szó esett arról, hogy mi az ami van számomra a térben és időben, itt és a most. És ennek a következményei, hogy nagyon messzire vezetnek említettem, ezt fogjuk a következőkben lebontani és elemeire szétszedni és az ebből eredő tanúságokat megvizsgálni.
Először is, hogy ki számomra a legfontosabb ember, kik a legfontosabbak a számomra?
Most az én számomra nem a gyermekeim, szüleim, testvéreim, feleségem és mind az akit eddig ismertem és a szívemben vannak a fontosak, a legfontosabbak, hanem ti vagytok a legfontosabbak. Miért? Mert ti vagytok, itt és most!
Gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy ki van itt és most.
Ha akarom, ha nem ő a legfontosabb a számomra.
|
Valóság |
|
2006.10.16. 18:58 |
|
Tehát hogy ha nincs az amit én elvárok, akkor az illúzió volt.
És ha ezért ölöm magamat, akkor azért nem a másik tehet.
A másik nem mosakszik, na és aztán! Hogy ez engem zavar, azt nem ő okozta.
Az én okoztam magamnak, mert az hiszem, hogy neki meg kéne mosakodni.
Rohadtul nem kéne, ha kéne, megmosakodna, de nem mosakodik.
Ez mindennel így van, mindennel!
A múltunk már nincs, abszolút nincs múltunk, tényleg nincs.
Hogy amilyen szerencsétlenek vagyunk, pont abból van, hogy cipeljük a múltunkat piszkosul. Azért valamire jó a múlt?
Két szempontból is.
Egy: - hogy megváltozhatatlan, ami történt annak úgy kellett történnie. Honnan tudjuk?
Mert úgy történt. Mert történhetett volna másként, de nem úgy történt.
Úgy történt, és az úgy jó.
Ha nem látom jónak, nagyon nem látom jól.
Tudjátok-e, hogy milyen csodálatos múltunk van?
|
Elfogadás |
|
2006.10.16. 18:56 |
|
Elfogadás nélkül nincs szeretet.
Ha elvárásom van, akkor egyáltalán nincs szeretet.
Bárkit, ha azt akarom, hogy megváltozzék, akkor azt az embert én nem szeretem.
Nem baj, csak legalább nem verjem át magamat.
Senkit sem kell szeretni!
Szabad vagyok, azt csinálok amit akarok, nem kell.
Kelleni senkit nem kell, mert tök szabad vagyok.
|
Falak |
|
2006.10.16. 18:53 |
|
Sose felejtem el, a legkisebb fiam amikor élete első pofonját kapta a játszótéren.
Ott egy világ rendült meg, és a szívem szakadt meg és tudtam nem lehet megóvni egy gyereket ettől.
Összetört benne valami, de nagyon.
Mindannyian összetörünk, nem egyszer, nem kétszer, sokszor és aztán elhatározzuk, hát ez így nem mehet tovább.
Van aki teljesen tudatosan, van aki tudattalanul, és kiépítik a szívük körül a védelmi falat. Miből épül fel ez a védelmi fal? Mi a téglája?
A tégla ugyan az, mint a közösségvédelmi fala. A közösség mivel védi magát, és mitől válik közösséggé? Mi adja a közösség kohézióját?
Hogy minden közösségnek meg van a maga normarendje, norma rendszere, hogy mit szabad és mit nem, és mi a jó és mi a rossz.
Aki nem tartja be ezeket a közösségi normákat, azt a közösség kirekeszti magából.
Mik ezek a normák? Ezek a közösség tagjai iránti elvárások.
És mit tanulunk mi gyerekkorunkba?
|
Isten |
|
2006.10.16. 18:52 |
|
Néhány mondat erejéig had térjek ki egy fogalomra vagy valóságra, Teljesen mindegy, nagyon sokféleképpen nevezik, a mi kultúránkban úgy nevezik, hogy Isten. Sajnos, hogy ha az ember a Kossuth rádiót fél kettő tájban bekapcsolja, és valamilyen vallási műsort hallgat, egy igen furcsa Istenkép bontakozik ki. Olyan Istenkép, amely mindannyiunkban benne van valamilyen módon, valami nagy úr, aki hatalmas, dicsőséges, jó és irgalmas, aki büntet és jutalmaz, akit lehet kérni, és vagy teljesíti vagy nem amit kérünk, ebbe elégé kiszámíthatatlan. Mondhatnám úgy, hogy egy egyetemesen elterjedt Istenkép kevésbé hízelgően megfogalmazva a következő:
Van egy kaporszakállú vén kukkoló, aki állandóan lesi mikor teszek jót, rosszat, hogy büntessen, jutalmazzon, és egy mennyei butikos, aki megfelelő, hát lemondás meg ima fejében majd vagy meg ad, vagy nem ad meg valamit.
Ez az Istenkép él és virul, holott vallástörténetileg 2000 éve tökéletesen érvényét vesztette. Már nem is szabadna erről beszélni gyakorlatilag.
Nem kell itt épp a kereszténységhez fordulni, ez valamennyi, legalább is a vallását tényleg komolyan vevő emberek számára teljesen tarthatatlan.
Vallásfilozófiát tanítottam, és amikor a tematikában eljutottunk az Isten bizonyítékokhoz, hát az abbitórium csordultig megtelt, más évfolyamról is jöttek, más főiskoláról és egyetemről is jöttek. Jaj, hát hogy végre bizonyítsák be Istent.
|
Illúzió |
|
2006.10.14. 09:18 |
|
Hát ez mozdít minket előre.
Hogy valaki kéne, és akkor azt megszerezzük.
Kéne egy lakás, kéne enni, és akkor mi elmegyünk és veszünk.
Ez kéne, az kéne, és ez mozdít meg minket. Ezt úgy hívjuk, hogy motívum.
Motiváltak vagyunk. És ami elég erős motívum, ami nekem kéne, azért is megteszünk mindent érte. Úgy hogy felejtsük el azt, hogy lustaság, mert lustaság nincsen, csak motiválatlanság van. Ez a lajhár, aki nem mozdul, gyújtsuk fel alatta a széket, úgy felpattan, hogy csak na. Motivált lesz. Csak motívum hiányos ember van.
Valami kéne, és elindulunk, ez a célkitűzés. Kéne ez és ez. Hol fogalmazódik meg?
A semmi birodalmában, itt az agyamban, a virtuális létben, hogy mit tudom mi kéne, tök mindegy.
És elindulok a cél megvalósításának az útján.
És beszerzek mindent ahhoz, hogy összetudjam ütni az asztalt. Igen ám, de hát, hű nem kaptam azt a fát, amit szerettem volna.
Akadályok, nehézségek, igen ám, de ha nagyon motivált vagyok, hogy ezt megcsináljam, akkor ezeket leküzdjük. Fontos, hogy a célom meglegyen világosan és az vonzó legyen.
Mert, ha az első akadálynál feladom nem vagyok elég motivált arra. Hát akkor nem vagyok, elengedtem azt kész. Nem kell nekem asztal, de elmehetek ezen az úton, de hát tök mindegy, hogy mi. Megyek-megyek, leküzdök egy csomó nehézséget, és egyszer csak egy olyan akadályba ütközöm, amitől tök világos lesz, hogy ezt a célt amit én kitűztem, nem tudom elérni.
|
A Jó és a Rossz |
|
2006.10.14. 08:53 |
|
Arról nem is beszélve, és ez most egy nagyon fontos kérdés, hogy amikor szocializálódunk beleilleszkedünk abba a közösségbe amibe belecsöppentünk, megtanítják nekünk, hogy mi a jó és mi a rossz.
És hála Isten, az embernek a mozgási lehetősége egyre tágasabb.
És elmegy egy más kultúrába, teszem azt az iszlám világába, és azt kell tapasztalni, hogy a muszlinoknak teljesen más a jó és a rossz, mint a mi kultúránkba.
Teljesen más, és nézünk, micsoda hülyék. Nem, mások, mások.
Nagyon nehezen tudjuk elviselni, hogy ha valaki más, mást tart jónak és mást tart rossznak. Minden vita ezen zajlik.
Hogy hülye vagy, nem tudod.., máskép lát, mást lát!
Arra gondolok, hogy egy tök sötét helységbe egy fehér gömböt lebegtetünk és ezt a fehér gömböt megvilágítjuk.
Ez a gömb legyen a valóság. Ideállítok egy embert, megkérdezem, hogy milyen ez a gömb? Hát.. fehér! Ő azt mondja, dehogy fehér, hát ez fekete.
Aki itt áll, azt mondja, hát ez jobbról fehér, balról fekete.
Nem úgy mondja, az aki itt áll, mert az balról fehér jobbról fekete.
Melyiknek van igaza? Mindegyiknek. Ez a vitatkozás!
Ő innen látja a világot, és hogy ha nem vitatkozom, hanem eszmecsere, így is szokták mondani, akkor gazdagodni fogok.
Úr Isten, hát így is lehet látni ezt a dolgot?
Művelődni, egyébként semmi mást nem tesz, mint hogy egyre több oldalról megközelíteni a valóságot.
|
Hol Vagyunk? |
|
2006.10.14. 08:51 |
|
Mert abban a virtuális világban amiben mi élünk, virtuális énem ez az én képem.
Az én egész szellemi működésem, ami megteremti a teret és az időt.
Holott sem tér, sem idő nincs.
Ez két olyan segédfogalom a mi életünkben, amivel magyarázhatóvá tesszük a minket körülvevő világot.
Nos vizsgáljuk meg, elégé furcsa gondolat az, hogy sem idő, sem tér nem létezik.
Ez annyira megrázta a századfordulót követő évtizedek fizikusait, tessék elolvasni Heissemberg művét, amiben Burral beszélget.
És rájönnek, hogy mindkét fogalom használhatatlan, mind a makrofizikában, mind a mikrofizikában, tehát a nagy világegyetemet vizsgálva, és az elemi részecskéket vizsgálva nincs értelme sem a térnek, sem az időnek.
De akkor a hétköznapjainkban vizsgáljuk meg ezt a kérdést, és mi van a szemünk előtt?
Az ami van, nézzük meg hogy mi van, ami nem van, hogy szoktuk hívni másképp, hogy nincs.
Teret és az időt.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…