Meg kell lebbentenem a Mágia jelenségeiről a kék lila gőzt meg a ködöt. Az átláthatatlan ködgomoly mögött mindig a semmi ásít. Csak akkor van szükség az álmisztifikára, ha valamit nem tudunk.

Két ok miatt hallgat az ember. Vagy azért mert annyira buta, hogy hozzá se tud szólni ahhoz amiről szó van. Vagy azért hallgat mert olyan mértékig többet ismer a dologról, hogy borzasztó sokat kéne magyarázni ott, hogy egyáltalán meg is értsék az egészet.

Ez a tipikus esete, amikor okoskodnak, akkor a bölcs hallgat. Mert minek beszéljen, ha nincs értelme.

Én szeretném ezt a csendet átadni önöknek.

Mert a Létezés szívében a csend van.

Minden gondolkodó ember eljut ahhoz az állomáshoz, hogy azt mondja nem írok semmit már, és nem mondok semmit. Inkább csendbe vagyok. S miután ehhez eljutott, utána elkezd beszélni és írni. Gondoljatok Hamvas Bélára is.

A Mágia olyan megrendítően egyszerű, hogy szinte hihetetlen.

Szegeden tartottam erről a témáról 5 x 5 hetes tanfolyamot, és megmondtam, a legelső alkalom első félórájában mindent elmondok. Az 5 x 5. hét végén a leges legutolsó előadáson odajött hozzám egy orvosnő, és azt mondta, igazad volt te mindent elmondtál a legelső fél órában. Miért hogy mindenki hallotta? Miért hogy a sok hallgató közül egy rádöbbent, hogy tényleg elmondtam mindent?

Az Ezotéria gyakran beszél szintekről. Szint csak a lényegtelenben van.

A fontos dolgoknál vannak szintek, de mindez tökéletesen lényegtelen.

Szoktak tudati szintről beszélni, vannak. Van aki agyilag zokni, vagy aki Nóbeldíj várományos tudós. Hát érezzük azért van szintkülönbség a kettő között. De lényeges, hogy valaki Stupid szegényke, vagy lángelme? Nagyon fontos, de tökéletesen lényegtelen.

A főiskolai hallgatóimnak szoktam mondani államvizsga előtt, leendő pedagógoszokról van szó, hogy az a pedagógus aki nem tudja azt, hogy nem ő tanítja a gyerekeket, hanem ő tanul a gyermekektől, annak fogalma sincs a pedagógiai pálya lényegéről. Hát ekkora szemeket meresztenek rám. S akkor elmondom, hogy mi pedagógusok egy nagyon-nagyon fontos dolgot adunk tovább. Az emberiség kincseit, szellemi kincseit, a tudást. Nagyon fontos, de tökéletesen lényegtelen. Felmerül a kérdés, hogy mi a különbség a fontos, és a lényeges között? Lényeges az ami közelebb visz minket mindannyiunk közös céljához. És mi mindannyiunk közös célja? Az hogy Boldogok legyünk! Az összes többi nagyon-nagyon fontos, de tökéletesen lényegtelen.

Gondoljunk a Tudásra. A tudás amit tovább adunk mi Pedagógusok,  ha az lényeges lenne, az annyit jelentene: Mindenki aki többet tud az boldogabb! Tehát minden Pedagógusnak messze boldogabbnak kéne lennie mint a gyerekeknek. A legboldogabbnak meg a legnagyobb tudósoknak kéne lennie. Tudjuk ez nincs így. Lehet valaki nagyon-nagyon boldog hatalmas tudással, nagy műveltséggel, a dolgokat átlátóan. És ő lehet az aki nagyon boldogtalan. És lehat valaki nagyon-nagyon szerény szellemi képességekkel, nagyon-nagyon szerény műveltséggel nagyon boldog és nagyon boldogtalan. A műveltség se nem oszt se nem szoroz. Lényegileg.

Ugyan így van az anyagi javakkal. Lehet nagyon boldog gazdagon, és nagyon boldogtalan gazdagon. Lehet nagyon boldog szegényen, és nagyon boldogtalan szegényen. S nem oszt se nem szoroz.

Nagyon fontos mind a műveltség, mind a gazdagság, de teljesen lényegtelen.

Viszont amit mi a gyerekektől tanulhatunk Az lényeges. Nagyon-nagyon lényeges. És ha nem tudtuk megtanulni a gyerekeinktől, - mindenkinek azért születik gyereke, mert hülye, a gyereke tanítsa meg.

Ha nagyon hülye, sok gyereke van, nekem öt. És ha még annál is, akkor elmegy pedagógusnak. Én is tanítok.

Hogy tanuljon, a lényeget tanulja. Erről lesz szó. Érdemes definiálni, hogy mi is az a Mágia egyáltalán.

Ha valaki mágusról hall, mágus köpeny, sisak, pálca, nagy köd, homály, ókori, középkori vagy legújabb kori szimbólumok tömege. Nagy-nagy titokzatosság. Mi is a Mágia?

Az emberiségnek egy nagyon ősi törekvése arra, hogy a szellemi lét sík törvényeit felhasználja arra, hogy módosítsa az anyagi síknak a történéseit.

 De ehhez előbb tisztáznunk kell, mi az hogy anyagi sík, mi az hogy szellemi sík?

Hát most feledkezzünk el az elmúlt néhány évtizednek az alapvető filozófiájáról, egy rövid mondattal utalni fogok rá. Az emberiség szóhasználatában anyaginak nevezi mind azt ami közvetlenül, érzékszervileg megtapasztalható.

Mert ha én biztos vagyok benne, hogy itt van egy asztal, és ezt megfogom, itt ég egy gyertya lángja, ha belenyúlok akkor meleg, vagyis megragadható érzékszervileg.

Viszont az ember óhatatlanul talál itt ebben a megragadható anyagi világban olyan nyomokat, amelyek nem anyagi eredetű nyomok. Tessék körül nézni, gyönyörű épület.

Nem magától került ki az agyag a bányából, nem magától formálódott meg. Nem magától rakódott egymás után. Nem magától dőltek ki ezek a fák,és lettek ilyen mintával.

Ez hordoz valamilyen nyomot. Az emberi szellemnek a nyomát. És ha megvizsgálok egy embert, akkor a szellemét nem találom meg. Semmit.

Ez az ember nyomokat hagy. Nyomokat hagy mint egy anyagi létező, ha legurul a havas dombon, tök olyan nyomokat hagy mint egy ugyanolyan súlyú, állagú élettelen figura. Ez az ember eszik, iszik, ürít, stb…

Ezeket a nyomokat is hagyja. Az emlősállatok ilyen nyomokat hagynak.

De az ember olyan nyomokat is hagy, amilyet semmi más féle test nem hagy.

Mi a test? Térbeli kiterjedés. Van élettelen, és van élő térbeli kiterjedés.

Az állatok teste, a növényi test, élő térbeli kiterjedés, hagynak nyomot.

Az ember tök ilyen nyomokat hagy, mint egy állat, mint élő térbeli kiterjedés.

De olyan nyomokat is hagy, amelyeket semmiféle módon nem okadatol az ő élő térbeli kiterjedése a teste.

Van valami, aminek én csak a nyomait tapasztalom meg, de magát a nyomhagyót, azt nem.

És érdekes módon az antropológusok is onnan számítják ezt a félig két lábon járó szőrös, vagy csupasz majmot embernek, amikor ott vannak azok a jelek, amelyeket az hagy, ami túl van a megragadható testi valóján ennek a lénynek. Amikor már temetni kezdenek.

Az emberiség a történelem kora hajnalán elnevezi, és meg is különbözteti az ember testi, megragadható valóját, az embernek nem megragadható, de létező valamijétől amit nem tudok megragadni, de van mert nyomot hagy, mert ami nincs az nem hagy nyomot. És ezt elnevezi, nagyon érdekes, a legtöbb nyelvnél, egy olyan anyagi valóságról, amit szintén nem tudok megfogni, nem tudom honnan jön,és hová megy, de a hatásait tapasztalom. A szélről!

A pheon és a pszihé, ugye a latin szpiritusz mind-mind a levegő áramlása. És a magyar szél, szellem, s a magyar lélegzet, ami áramlik, a lélek.

Amit nem tudok megfogni fizikailag, de van, mert hatást gyakorol. Az embernek mind a két összetevőjével komoly tudomány és komoly tudományok foglalkoznak. Az emberi testel foglalkoznak: fizika, kémia, biofizika, biokémia, mint alap természettudományok, és mint alkalmazott tudomány, az orvostudomány, és az antropológia.

Az ember nem megragadható összetevőjével meg a pszichológia foglalkozik. Mit csinál a pszichológus? Vizsgálja szellemünk által hagyott nyomot. A szellemet nem tudja vizsgálni, arra nincs mérő eszköz, a nyomot.

Ebből két következtetést von le.

-         Hogy van neki valami a testén túl.

-         És a nyom analíziséből, elemzéséből, hogy milyen ez a nyomhagyó.

Hogy a pszichológusok fel tudják tárni, szellemi képességeinket fel tudják térképezni.

Mi a szellemi létezés?

A szellemi létsíknak milyenek a létezői, melyek a létezői?

A szellemi létezés létezői, a megfogalmazott gondolatok.

Hagy utaljak arra, ha valaki tanult hittant, de ha nem tanult akkor is.

Hogy a tiszta szellemi lények az angyalok.

A fő angyal Franciaország védőszentje, és itt is elég sok templom van szentelve, Szent Mihály arkangyalnak.

Az ember ha bemegy egy közép európai Szent Mihály tiszteletére szentelt templomba, a főoltáron mit lát?

A Szent Mihályi ikonográfia szerint egy Bady Bildinges izompacsirtát, akinek szárnyai is vannak.

Egy múlt századi tűzoltó vagy egy római légionárius ruhájában, nagyon szigorú, összevont szemek, kardot tart, mutat kifele. És alant ős szüleink, Adám és Éva, behúzott nyakkal mint Tom és Jerry, mennek ki a paradicsomból, mert ő űzi ki a paradicsomból.

A Francia szobrok, freskók, már szárnyatlanul, de szintén valamilyen katonát ábrázolnak, aki rajta tipor, sok esetben  egy önmagát igen csak jól érző figura, a sátánon, aki nagyon kínlódik Michael talpai alatt.

Ez lenne Szent Mihály arkangyal? Egy kigyúrt, szárnyas, szigorú, lény. Mi kael. Ez egy Héber kérdő mondat. Annyit jelent: Ki olyan, mint az Isten?

Ugye a Zsidóság a Babiloni fogság idején ismerkedik meg – jól kapaszkodjanak meg – a büntető és jutalmazó túlvilággal, az angyalokkal, és az ördögökkel. A túlvilági büntetéssel és jutalmazással.

Ott ismeri meg a hét nap, a hetes időbeosztás és így tovább…stb

Hogy amikor visszajönnek a Babiloni fogságból, az ősi hitet vallók, akik ott maradtak, akiket nem hurcoltak el, és Izrael középső vidékén éltek, Szamáriában, és elkövetik azt a nagyon nagy hibát, hogy ők is építettek egy Szentéjt a lerombolt Jeruzsálemi templom helyén, már teljesen idegenek voltak számukra, teljesen.

Ők már megtermékenyültek azalatt a hetven valahány év alatt Babilonban. Ott ismerkednek meg, mivel? A vallás történet első ember alkotta vallásával, a Perzsa Tűz imádó vallással.

És ott vallásilag megfogalmazottan bukkan fel a polaritás, a fekete – fehér, az igen – nem, a fény – a sötétség, a jó Isten, és a rossz Isten, akik állandóan harcban állnak egymással, és a Jó Isten győz. És mindegyiknek megvan a maga udvartartása, a jó Istennek, leképezve a korabeli Perzsa hierarhiát, a fő tanácsadók, a fő angyalok, a középkáderek, és az alja.

És ugyan így a rossz Istennek, fő ördögök, közép ördögök, és a krampuszok.

No most, Mi kael. Ki olyan, mint az isten?

Ismerjük a paradicsomi őstörténetet, azért esznek a tudás fájáról, hogy olyanok legyenek mint az Isten.

És mi űzi ki őket?

Egy ilyen bady bilder? Nem.

Az a kérdő mondat, hogy Ki olyan, mint az Isten?

Hát én nem vagyok ilyen.

Vagy a sátán, aki a Perzsa hagyomány szerint fellázad, átveszi ezt a Héber hagyomány.

Mert hát ő olyan akar lenni mint a legfőbb lény. És őt is ki tiporja, képi megfogalmazásban?

A kérdő mondat. Hogy Ki olyan mint az Isten?

Az angyalok megfogalmazott gondolatok. Mi kael. A nagy kérdés, hogy ki olyan mint az Isten?

Mit kellett volna mondani, Ádámnak és Évának  mikor megjelenik ez a kérdő mondat? Benn maradhattak volna a paradicsomban.

Ha emlékszünk a sztori elejére, az öreg Isten földből, rossz fordításban, agyagból gyurmázza Ádámot.

Iszonyatos mély minden egyes szava. Ugye miből lett az ember? Ugye földből.

Az élet négy milliárd éves fejlődéstörténetének a csúcsa.

És hát a Héber hagyomány szerint nem volt valami fantáziadús az öreg Isten mert milyen nevet adott neki, Ha adam, annyit jelent, hogy föld. Hát ez a Föld.

És utána lett az Éva. Gyönyörű név. Heev, Héber szó, annyit jelent, hogy élet. Heeve, ez annyit jelent, az élet szónak a duálisa.

Aki nyelvet tanult egyetemen, a nyelvtörténet korai szakaszában nagy öröm tanulni holt nyelvet, mert van egyes szám, és többes szám, ezt tanuljuk a többi nyelvnél, a holt nyelveknél kettes szám is van, nagy öröm a névszóragozásnál. Nem csak az egyes szám és a többes szám, hanem a kettesszámú ragozást is meg kell tanulni. Ez a duális.

Az élet szó kettes száma, nincs megfelelő magyar szó rá, mert nálunk már nem él a kettes szám. Annyit jelent hogy két élet. Az Éva. Aki Éva, a neve annyit jelent, az téves fordítás, hogy Ősanya, két élet, az élet hordozója.

Egy Nő az élet hordozója. Mindegy, hogy anya vagy nem, mindegy, hogy szül vagy nem. Minden nő anya.

Élet hordozója.

És mit mond az öreg Isten ekkor, mikor megteremti őket?

Alkossunk embert a mi képünkre, és hasonlatosságunkra. Aki olyan mint az Isten.

És amikor megjelent a kérdő mondat, - hogy ki olyan mint az Isten?- mit kellett volna mondani? Hát én! Olyan vagyok! Pontosan.

De hát ettek a tudás fájáról. Mit jelent a tudás fájáról enni? Minden könyv, legyen az Biblia, Védikus hagyomány, törzsi eposz, hagyomány könyvei, mind erről szólnak. De ugyan erről szól az SZKB története is, elejétől a végéig.

Ezek nem arról szólnak amiről szólnak. Rólunk szólnak. S rólam szólnak. Minden hagyomány miről beszél?

Az arany korról, amikor minden jó volt. Nekünk is volt aranykorunk. Ott az Édesanyánk szíve alatt. Ez az aranykor. Azzal hogy mi világra jöttünk nem szűnt meg. Hisz az a test táplál minket amelyből testedzettünk.

Hát én Férfi vónék. Nem tudjuk mit jelent anyának lenni.

Mikor egyszer nincs, és aztán ott van. Bontakozik ki egy új élet, egy új csoda. Soha nem volt, soha nem lesz csoda.

A világegyetemnek soha nem volt, soha nem lesz egyedi és megismételhetetlen csodája. Mi csak úgy bámulunk rá mikor világra jön, de egy dolog az mindig megrázott. Mikor az édesanya a testével táplálta. Nem csak hogy mindegyik gyereknél, hanem minden egyes szoptatásnál. Úr isten micsoda csoda, hogy a testével táplálja.

És mikor eszünk mi a tudás fájáról?

Talán akkor amikor egyszer nem alszunk bele a szopizásba, s a test amelyikkel egy vagyok, nincs különbség, egy vagyok mindennel és mindenkivel, ez az engem tápláló test eltávolodik tőlem. Nem én, hogy más.

S ekkor fogalmazódik meg bennünk, ekkor lesz ez a kis emberpalánta, ekkor alakul ki, ekkor születik meg az én tudat, az ön tudat. Ez iszonyatos, az egységből kétségbe esés, egy kozmikus magányba zuhanás.

Mert ezt követően minden megismerésem eredménye mi lesz, hogy minden és mindenki más. És ott állok a létezésben én, és minden és mindenki más. Ettől a pillanattól kezdve mit keresünk mindannyian? Az egységet.

Vissza nem mehetünk. Csak előre. És itt van ez a csöpp aki világra jön. Még az egységben, majd azt elveszti.

Ez a csöpp tökéletesen lényeges. Hogy aztán a megismerések sora következtében egyre lényegtelenebb legyen.

Mert akkor már a fontos kerül előtérbe.

Tudják, hogy mitől gyógyulunk mi az egészségügy jóvoltából?

Nem attól, hogy briliáns technikájú sebész műt meg minket, tökéletes diagnózist állítanak fel.

Hogy nagy odaadással, és lelkiismerettel ápolnak minket. Ennek az ellenkezőjétől sem, tudják, hogy mitől?

Amikor mi belépünk a kórházba, minden kinn marad ami fontos. Oda csak a lényeg megy be.

Tök mindegy hány nyelvvizsgám van, tök mindegy milyen vagyonom van, tök mindegy hogy hány diplomám van.

Ott már csak az ember van. Az egészségügy nem is rejti véka alá, még a nevemet is szinte elveszik, miért?

Mert a négyes korterem kettes kéje vagyok. Le nem írt nulla.

Ami fontos. Ott kezd ragyogni a lényeg.

És ha ezt el tudom fogadni akkor meggyógyultam, ha nem akkor, nem baj, akkor is meggyógyultam.

A minden elfogadás pillanatában. Ha addig nem majd akkor.

Ott a küszöbön. Azt úgy hívják, hogy agónia, ott. Mert a halál küszöbének mindegy. Mennyi vagyon, mennyi tudás, mind itt marad. Mi csak a lényeget visszük a túlsó partra.

Azért beszélek erről mert a Mágia, a Mágiát is csak innen, a létezés szívéből, a lényegből érthetjük meg.

A sok lényegtelen kavirtyolásnak  aztán ugyanúgy semmi értelme nincs, lehet fontos, nagyon fontos dolgok vannak.

De innen a létezés szívéből.

Nagyon világosan fogok beszélni a törvényekről, meg is mondom, hogy most törvényről van szó.

Nehogy azt higgyék, hogy aki nem fogja megérteni, ő nincs magas szinten. Nincsenek szintek a lényegnél.

Nem a tudati szintkülönbségek vannak. Tudatosság nem.

Emlékszem érettségi előtt nem sokkal, Piaristáknál érettségiztem. Egyik vasárnap délelőtt eljött Pilinszky, a költő, a világirodalom egyik legnagyobb alakja. Sár Bélával jött, akkor volt Sár Béla az Új Ember főszerkesztője. Egy igazán szép, nagydarab ember volt kiváló basz-bariton orgánummal, irodalom történész révén vágta, olajozottan, gyakorlottan, gyönyörű mondatokkal méltatta a nagy költészetet és Pilinszky Jánost.

Aztán ott ült egy széken, egy sovány beesett arcú, agyonbagózott, félig tüdőbeteg, félig idegbeteg kis pofa.

És akkor Sár Béla, hát akkor a költő mondja a verset, és akkor felállt Pilinszky, mint egy kisdiák, vigyázzba vágta magát, oszt elmondta az Apokrif című versét.

Tizennyolc évesen hallgattam, volt ott minden, drótkerítés, szelek, hold, meg minden egyebek, ennyi.

Kifele menet még gondoltam is, hát nem volt egy nagy durranás ez a pofa, nem tudom mit esznek rajta.

De hát, azt mondják, hogy jó költő, aztán ennyi.

Harminc évvel később elolvastam ezt a verset, és padlót fogtam.

Nem voltam én hülye tizennyolc évesen.

Mindent megértettem.

Nagyon jó eszűek vagyunk mi, mi mindent megértünk. A szív megtörtsége.

Nem voltam, mert még nem lehettem nyitott rá.

Mi tesz minket nyitottá? Sebeink. Más nem. A sebek fájnak, de nyitottá tesznek. Megértővé tesznek.

Nem tudati szintkülönbség van.

Csak szív sebzettség különbség van.

Úgy hogy amit most majd mondani fogok, mindenki tökéletesen fogja érteni.

Lehet hogy eljutni majd tíz-tizenöt vagy harminc év múlva fog, ha éppen ott sebződik ahol erre szükség van.

Mi a szellemi létezés létezési módja?

A megfogalmazott gondolat.

Nem feltétlen szavakkal kell megfogalmazni.

Gondoljunk egy zeneműre.

A zene szavakba foglalhatatlan. És elérkezik hozzánk.

Vagy gondoljunk egy képzőművészeti alkotásra. Nem szavakkal, más jelrendszerrel közöl.

Minden művészi alkotás egy megfogalmazott gondolat.

De a megfogalmazás mégis, mindegyik egy szellemi élőlény. Egy szellemi létező.

Ne becsüljük le. Ez hat.

Gondoljunk egy tehénlepényes mezőre amit körülkerítenek és kiírják, vigyázat aknák.

Nincs az az ember aki rámenne arra a területre. Két szó az egész, egy mondat: vigyázat aknák! Ennyi. Hat.

Vigyázat nagyfeszültség! Nincs olyan ember aki megfogja. Hat ránk, a megfogalmazott gondolat.

És gondoljunk azokra a pillanatainkra amikor egy megfogalmazott gondolat elérkezik hozzám, és boldog vagyok, egy angyal.

Aztán elérkezik hozzám egy megfogalmazott gondolat, és iszonyat, jön az ördög.

És ezeket mi fogalmazzuk meg.

De hogy egy angyal vagy egy ördög hasson ránk, ahhoz nekem ki kell nyitni magamat.

Mindannyian tökéletesen védettek vagyunk minden szellemi hatással szemben, abszulút módon védettek vagyunk.

El sem jut hozzánk.

Ha nem nyitom ki magam.

Ha megnyitom magam akkor elérkezik.

De azt még működtetni is kell.

Törvény: Teljesen védett vagyok.

Nincs az a hiperszuper feketemágus aki nekünk, bármelyikünknek ártani tudna. Abszulút nincs.

Ha megnyitom magam, ide nekem, akkor aztán padlót fogok tőle.

Mert nincs az a fehérmágus aki nekem tudna használni ha nem nyitom meg magam.

A Latinban még tisztábban érthető.

A benedikció, bene = jól, dícere = mondani, benedikció = jót mondani valakinek.

Áldásnak fordítják.

És a maledikció = rosszat mondani valakinek.

Ezt meg átoknak fordítják.

Áldás és Átok. Mondhatok én átkot bárkire, mondhatok én áldást bárkire, ez csak akkor fog működni, ha megnyitja magát és működteti.

De egy emberre biztos hat, arra aki mondja.

Ezért szoktam mondani, fekete és fehér mágia között a különbség semmi, a technika ugyan az.

De egy emberre biztos hat a fekete mágia, aki buherál vele.

De a fehér mágia is.

Ugyan is mi a kettő között a különbség? Semmi.

A szándék.

Jót akarok, vagy rosszat akarok.

Hagy mondjam el, az eredmény megint nem számít.

Mert a legjobb szándékkal csinálom, aztán tönkre teszem a másikat.

Illetve, most mindjárt az elején szögezzük le, axióma, érdektelen róla beszélni, mind annyian tudjuk, de azért hagy mondjam el a legvigasztalóbb dolgot, ami van a világon az életünkben.

Ez így hangzik: Minden problémámnak kivétel nélkül, egyedül és kizárólagos oka én vagyok.

Nem a szomszéd, nem a gyerekem, nem a szülém, az anyósom, nem az apósom, nem a politikai rendszer, nem az időjárás, nem a gazdasági helyzet, hanem én vagyok.

Mi ebben a vigasztaló?

Első pillanatban az, ha valaki azt mondja nekem, hogy én vagyok a problémája oka, tudhatom, hogy nem én, hanem Ő.

De ez még gyenge vigasz.

A legfőbb vigasz az, hogy éppen ebből eredően, hogy minden problémámnak, én vagyok az oka.

Ez annyit jelent, hogy nem vagyok kiszolgáltatva senkinek, és semminek.

A Boldogságom nem mástól függ.

Egyedül és kizárólag tőlem. Ennyi.

Azért szoktam biztatni mindenkit, hogy csak csinálja a feketemágiát.

Egy biztos vesztese van Ő.

A másik vesztese az attól függ, hogy megnyitja e magát.

Balázstyán szegedtől húsz kilométerre, egy kis falucska az M7-es mellett, egy házaspár, tizenöt évig éltek együtt, aztán elváltak. Nem volt gyerekük. Nem ezért váltak le, mind a kettő megházasodott, a férj is és a feleség is. És ha két embernek évtizedekig nincs gyereke, ez abszulút nem jelenti azt, hogy nemzés, illetve fogamzásképtelen, semmit nem jelent.  Először a férj új felesége esett teherbe. És elment az ABC-be, bevásárlókosárral, állt a sorban a pénztárosnál, és meglátta a volt asszony. És meglátta, hogy áldott állapotban van. És megátkozta őt, hogy szüljön beteggyereket, és ez a gyerek haljon meg. A gyerek megszületett makk egészségesen, csomó tanulmányi versenyt nyert, most már, befejezi az egyetemet kiváló tanulmányi eredménnyel. Aztán áldott állapotba került a volt feleség, az átkozó, és szült egy beteg gyereket, egy vízfejű gyereket, aki tizenkét éves korában meghalt.

Átkozottá mindig az válik aki átkoz. És áldottá mindig az válik aki áld. Ez biztos. Teljesen védettek vagyunk.

Ahhoz, hogy működjék akár az áldás, akár az átok, - de mi azt szeretnénk - hogy a rossz ne jusson el hozzánk.

Az áldás az had jöjjön.

De a rossz, az ne.

Hogy védekezzek én a rossz ellen? A rossz hatások ellen.

A lelki élet irodalmában tudok egy nagyon biztos támpontot nyitni.

Így ki dobhatjuk a lelki életnek azokat a könyveit amelyek arról szólnak, hogy - hogy harcoljunk a gonosz ellen.

Aki a gonosz elleni küzdelemről ír, arról egyet tudhatunk, hogy fogalma sincs a lelki életről.

Kötetek százezrei szólnak erről, a témáról.

Valamikor bokszoltam. Édesanyám sajnált. Nagyon szerettem.

Sajnos nem engedte, hogy tovább bokszoljak.

Valaki bármilyen küzdő sportot végzett, vagy látták a tv-ben biztos, mi történik ott?

Ott van egy rendkívül dinamikus, láthatatlan válaszfal. Védelmi fal. Időnként látni, mert mögébújik a bokszoló, a bokszkesztyűvel.

Ott van a védelmi fal,  lógatja a kezét villámgyorsan. Mit néz az ellenfélnek?

Hogy az ő védelmi falán mikor nyílik rés.

Megkínálná a porszívóját.

De nagyon vigyázni kell, hogy az én védelmi falamon ne legyen rés, mert egyből én is kapok egyet.

Mit jelent harcolni?

A létezés leglekötöttebb állapotát jelenti.

Ennél lekötöttebb nincs.

Minden rossz elleni küzdelemnek, és harcnak, mi a célja? Hogy megszabaduljak tőle.

És ha harcolok ellen, mit csinálok? A létezés legintenzívebb módján kötöm magamhoz. Vele foglalkozom.

Nem is lankadhatok mert egyből kapok egyet. Bizony.

Aki a rossz ellen küzd elveszett.

Avval foglalkozik a legintenzívebben amit ki akar iktatni az életéből. Elveszett.

És mindenki elveszett aki harcol, mindenki.

Jön a rosszhatás, hú nagyon hatékony feketemágus. Mit csináljak? Küzdök ellene. Elvesztem.

Mit csinálok? Megnyitom magam, és működtetem a félelmeimmel. Tönkremegyek.

Ha önöket érdekli az ezotéria akkor nagyon sok módszerrel találkozhattak. Jó páran be is diliztek.

Az elmegyógyintézetekben már külön osztályt nyitnak a természet gyogyósoknak, mert bediliztek a módszertől.

Miért?

És a mágia egyik törvénye a megfogalmazott gondolat.

Mikor nyitom meg magam? Mi kell hozzá, hogy megnyissam magam?

Akkor viszont meg is nyitom. Két dolog.

Egy, hogy rólam, vagy nekem nagyon fontosról szóljon, a mese, közlés.

Ha rólam szól, bár nagyon nyitott vagyok.

Tegyük félre az álszerénységünket, meg egyebeket.

Ki a legfontosabb nekem a világon?

Nehogy azt mondják, hogy a gyerekek, vagy a szerelmem.

Én! Én magam.

Ha nem hiszik, gondoljanak arra, hogy kirándulásról, vagy fényképek egy buliról, egy lagziról.

És jön a fényképész, és ott az a csomó kép, és nézik. Kit keresnek meg legelőször a fényképen? Igen.

Ha én is ott voltam akkor magamat, és utána jön mindenki más.

De ha nem voltam ott, mondjuk egy ovis bulin, akkor az én gyerekemet keresem.

Hát a többi is aranyos, de a legfontosabb az enyém.

Én vagyok a legfontosabb.

Ha rólam szól a mese, teljesen kinyitom magam.

Hát hogy lehetséges ez?

Hát ez egy tök józan, normális ember, kétségbe esetten rohan hozzám egy művelődési házban előcsarnokában, közgazdász és jogász diplomával rendelkező Hölgy, zokogva. Hogy neki méhrákja van.

Harminchárom éve foglakozom természetgyógyászattal.

Hát azért annak vannak jelei, amit az ember viszonylag hamar felismer.

Ő egy makk egészséges, az egészségtől ki csattanó asszony volt. Asszonyom magának nincs méhrákja, mondom neki. Ja, hogy megnéztem? Persze megnéztem az kézfejét, az íriszét, nyomelemes.

Kérdezem most mondta az orvos? Nem.

Ki mondta? Ingával most mondták.

Mindegy, hogy a kapaföld esett ki annak a szájából aki lengette a lengethetőjét. Ő róla volt szó.

És mit tudta ő, hogy hogy működik az inga?

Mit tudta, hogy mik ezek a jelek?

Még az sem tudta aki ingázott, ez egyértelmű volt. De nem tudhatta.

Az ő számára ez az inga-bingázó, magam is több mint harminchárom éve használom, tehát most nem cikizni akarom az ingát, az egy kiváló dolog, egy abszulút autentikus szerint, tekintély volt.

Ki számunkra a tekintély?

Aki valamiben többet tud nálam.

Ha valaki azt mondja, hogy piszológus, hát én elfogadok mindent, mert nem értek hozzá.

Orvos mond nekem, hát elhiszem hát ő tanulta nem én.

Jön a természet gyogyós, lengeti, hát még ráadásul misztikus is a vesszeit. Oszt azt mondja nekem, hogy az lehet.

Hát miért ne higgyem el, hát ő ért hozzá nem én. Én elfogadom.

És elkezdett bőgni, mondom asszonyom, én megnyugtatom, hogy abszulút nincs magának méhnyak rákja.

De kérve kérem, ne egy nőgyógyászhoz menjen, háromhoz, a legjobbakhoz, vizsgáltassa meg magát.

És ha majd azok is ezt fogják mondani, akkor majd meg fog nyugodni.

Egy hatökör lehet az aki jósolt, de mivel Ő róla szól, és hát biztos ért hozzá ha jósol, vagy  úgy sem ért hozzá, heccből, teljesen nyitott.

És ha megkérdeznek valakit, egyetemet végzettet, megnézte a cigány asszony mit mondott 30 évvel ezelőtt, és abból amiből kitűnően vizsgázott, abszulút nem emlékszik, de arra mit mondott a cigány asszony emlékszik.

Az egyetemi indexemben vannak olyan tárgyak, hogy arra sem emlékszem a tárgy miről szólt, hogy hogyan vizsgáztam belőle, fogalmam sincs.

21 évesen kitűnőre vizsgáztam héberből, ciki volt tavaly Jeruzsálemben, mert azóta sem foglalkoztam vele, nagyon nehezen jöttek vissza a bötvek, aztán úgy belelendültem. Semmi nem volt, teljesen elszállt.

Mi a szerepkétsége a létezésének , a megfogalmazott gondolat.

Teljesen védettek vagyunk. Mikor teszem magamat védtelenné és nyitottá?

Ha elkezdek védekezni, Miért? Mert kezdek vele foglalkozni.

Hát akkor már elérkezett hozzám az a megfogalmazott gondolat, működtetem, igenis ennek az asszonynak 2hét múlva tényleg lett volna a méhében egy rákos daganata, ő elkezdte volna működtetni, ezt az információt. És hogyan?

Semmi csoda nincs ebben. A legegészségesebb ember testében is naponta 2-300 000 rákos sejt keletkezik.

Az immunrendszer felismeri és elpusztítja, ne ijedjünk meg mert soknak tűnik.

Hagy vigasztaljam meg önöket, csak a keringési rendszerünkben, a vér és nyirokkeringésben, csak ebben 250 milliárd sejtünk keletkezik és pusztul el naponként.

Ehhez képest a 300 000 sejt, ami kb akkora mint a gombostű hegye, kb ennyi, az semmi, vagyis nulla.

Az immunrendszer felismeri, elpusztítja, mintha ott sem lett volna.

De mi történik ha beengedem ezt az érzést, hogy azt hiszem ilyen rákom van?

A mi immunrenszerünket semmi nem ingatja meg, csak a psziché, a psziho-neurológiai-immunológiai kutatások mindössze 15 évesek, nem is ezt keresték amit találtak, az idegsejteken belül, az idegsejtek találkozásánál, a szinapszisoknál, a biokémiai ingerület átvitelt vizsgálták a neurótranszmittereket.

Miközben ezzel foglalkoztak, megrendítő, megtaláltak valami csodát, az ember immonens és transzcendens határvonalát, biokémiai határvonalát, az ember testi és szellemi mivoltának a határvonalát.

És ezek a peptidek, ezek a rövidláncú fehérjék.

A gondolataink ezekben a peptidekben viharos változásokat idéznek elő.

S az egész testi működésünket ezek a peptidek irányítják. Hát gondolják el.

Milyen fizikai hatás ér engem, csönget a postás, kétszer ugye kétszer csenget, és hoz egy papírt amin nyomda festékek vannak.

És elolvasom, hurrá felvettek az egyetemre.

Csönget a postás, kétszer ugye , és hozza a táviratot, ott a papír némi nyomdafesték, jézusmáriám, kifut a vér a fejemből, meghalt valaki aki közel állt hozzám.

Vagy, nem akarok kísérletet csinálni, de ha mondanék egy jó vaskos disznóságot, a Hölgyeim és Uraim ártatlanabbika elpirulna.

Pedig mi történt?

Longitüdőleges hanghullámok érték el a dobhártyájukat.

És erre vérbőség idéződik elő a hámrétegben. Ez a pirulás.

Ha ide kivetítenének agy pucér Nőt, és sok Úrban némi fiziológiai változás állna elő. Ennyi.

Pedig semmi nem történt.

Most is fény van, akkor is fény van.

Tiszta szellemi információ és hogy hat, a szellem, a gondolat. Az én testi működésemre.

Mi következik ebből?

Minden betegségünk pszichoszomatikus, az ellenálló képességét tudja növelni és tudja csökkenteni az én pszichés hozzáállásom a testemhez.

A szellem hatalma.

Tudják, hogy a csodás gyógyulásoknál mi történik? Pontosan ez.

Erre szokták mondani, hogy a hit gyógyít legelőbb, nem a megfogalmazott hit.

Tavaly voltam Lurdes-ban .

Lurdes-ban orvosilag dokumentált gyógyulások vannak, az egyház finanszíroz egy orvos csoportot, csak ateisták lehetnek a tagjai, akik megvizsgálnak minden, úgynevezett csodás gyógyulást.

És akkor nevezik csodás gyógyulásnak, ha azt mondják, hogy az orvostudomány erre a gyógyulásra semmiféle magyarázatot nem tud adni.

Nincsen sok belőle, de azért van.

A Lurdesi vízben annyi hatóanyag sincs mint a Pesti csapvízben, nulla, semmi, Lurdesban soha nem gyógyult meg Lurdi lakos, sőt Lurd környéki lakos sem.

A gyógyulások statisztikája azt mutatja, minél messzebbről jött, és minél több akadályt kellett legyőzni, annál nagyobb esélye van a gyógyulásra.

A Mágia szívéről beszélek.

Ahhoz hogy ilyen jelenségekről beszéljünk, ahhoz 5x5 hét kéne, csak érintőlegesen lesz.

Visszatérve a lényegre, mikor működik ez a szellemi létező, tök mindegy hogy mi?

Ha megnyitom magam a számára.

Miért van az hogy a rossz információk sokkal hamarabb terjednek, sokkal hatékonyabbak mint a jók?

Tessék egy rémhírre gondolni.

Semmi alapja nincs.

Mint a futótűz terjed.

A cáfolatát senki meg nem halja. Senki.

A félelmeink nyitják meg a kapuinkat az ártó információkkal szemben.

Bizonyára hallották, nagyon röviden utalok csak rá: hogy

A szeretetnek nem a gyűlölet az ellentéte, az a kedvelésnek az ellentéte.

Én szeretem a tökfőzeléket és nem szeretem a sárgarépa főzeléket, no de szeretem a napsütést és nem szeretem a zimankós időt, meg hogy szeretem a Józsit, ki nem állhatom a Sanyit. Ez kedvelés!

Annyit ér, én úgy szeretem a Józsit mint a tökfőzeléket, csípem, másnap meg nem bírom.

A kedvelés az én biológiai lényem reakciója az őt körülvevő tárgyi és személyi világra.

Ami nekem hasznos és fontos az vonz.

Ami nekem káros az taszít.

Hát tehet a Józsi arról, hogy az ő kiáradása vonzó?

Vagy tehet róla a Sanyi, hogyha rágondolok, fúj, már borzongok? Mert az ő kiáradása ilyen.

Biológiailag nem tesz jót nekem.

Nagyon fontos, élet fontosságú a szimpátia, a rokonszenv, és az antipátia, az ellenszenv.

Minden ami számomra ellenszenves, akár ki legyen, vagy akár mi legyen, az számomra mint élő működőre káros.

Az egészséges táplálkozásról csak annyit, ha egy jó tanácsot adhatok, olvassanak el minden táplálkozásról szóló könyvet, utána meg egyenek azt ami jól esik, ez a legfontosabb.

Miért olvassanak el, mert lehet, hogy jó ötleteket kapnak, mi olyan állatok vagyunk, ha megjelenik előttünk a kép, amikor olvasunk, hát ez kell ezt ki kéne próbálni. Kipróbáljuk, jaj de jó.

Meg ha hú ennyi húst zabálok akkor ilyen meg olyan, megpróbálom, hú ez egész jó.

Addig amíg hiánybetegséggel nem találkozom, addig mindig fogok húst enni.

Ha vonz engem valami, az azért vonz, mert szükséges.

Az alkoholistát a pia persze, hogy vonzza, mert teli van antitoxinnal a szervezete. Mert mérgezi magá